Mikszáth vagy Meg Cabot?

A 13-14 évesek könyvtári olvasmányai

Ismerjük-e gyermekeink olvasmányait? Tudjuk-e, hogy az általános iskola felsőbb évfolyamosai, vagy a 6-8 osztályos gimnáziumokba járó 13-14 évesek mit olvasnak az iskolai kötelező olvasmányokon kívül? Hiszen ők azok, akik már – elvileg – nagy magabiztossággal olvasnak, gyakorlottan válogatnak az olvasnivalók között. Kérdés persze, hogy vannak-e a gyerekek környezetében olyan felnőttek: szülők, pedagógusok, könyvtárosok, akik segítik őket az eligazodásban vagy csak saját megérzéseikre, egymás véleményére, javaslataira, a reklámokra hagyatkozva választanak olvasnivalót.

2009 tavaszán lehetőségünk nyílt arra, hogy a SZIKLA integrált könyvtári rendszerből nyert adatok alapján[1] áttekintsük a 10-12 évesek olvasási szokásait. Azonban óvatosan kell fogalmaznunk. A kép akkor sem volt és most sem teljes, hiszen az olvasott könyveknek csak egy szeletére van rálátásunk: az, hogy milyen könyvekhez jutnak az otthon fellelhető családi könyvtárból, hogy mit kapnak egymástól kölcsön, hogy milyen könyvekhez jutnak ajándékként vagy vásárlás útján, nem tudjuk. Olvasmányaik teljes képét akkor rajzolhatnánk meg, ha módunk lenne – például egy kérdőíves adatfelvétel során - őket megkérdeznünk.

Jelen írásunkban arra vállalkozunk csupán, hogy megnézzük, mi az, amit nyolc városi könyvtárból a 13-14 évesek kölcsönöznek. A 2009 tavaszán végzett, 10-12 évesekre vonatkozó vizsgálódásunkhoz hasonlóan – valamint az összevethetőség érdekében - a könyvtárak körét nem változtattuk, tehát most is négy Vas és négy Pest megyei könyvtárból származnak az adatok: Celldömölkről, Kőszegről, Sárvárról és Vasvárról, valamint Érdről, Gödöllőről, Százhalombattáról és Szentendréről.  A vizsgált év 2003 és 2008 volt, így öt év változásait követhetjük nyomon. Mivel a rendelkezésünkre álló adatok városi könyvtárakból származnak, ezért azt sem az aprófalvakra, sem a nagyvárosokra, sem a fővárosra nem vonatkoztathatjuk. Azonban mégis azt állítjuk, hogy feltehetően az országos átlaghoz közeli eredményekkel kell számolnunk. Mire alapozzuk mindezt? Az olvasáskutatás több évtizedes tapasztalataiból tudjuk, hogy az országos átlaghoz mindig a kisvárosokban látható, tapasztalható helyzet hasonlít a leginkább.

Lássuk hát a 13-14 évesek 2003-as és 2008-as listáit!

            Szembetűnő, hogy míg 2003-ban a kötelező klasszikusok állnak az élen, addig 2008-ban a dobogós helyeken a külföldi kortárs szerzők osztoznak. Vagyis Mikszáth és Móricz öt év elteltével hátrébb sorolódott, s átadta helyét a sorozatíró, nagy népszerűségnek örvendő Brezinának, illetve Meg Cabotnak. Míg 2003-ban viszonylag sok (összesen hat) magyar szerző is helyet kapott a húszas listán, addigra 2008-ban számuk háromra csökkent. Ők zömében a kötelező olvasmányok révén voltak jelen: Mikszáth, Jókai, Móricz, Gárdonyi és Tamási Áron. De a második vizsgált időpontra már a kötelezőkből csak Mikszáth és Jókai maradt. Mindannyian a 19. század vége, a 20. század első felének nagy klasszikusai. S mely könyveik révén kerültek listára az említett magyar szerzők? Mikszáthtól a Szent Péter esernyője, Jókaitól az Arany ember és A kőszívű ember fiai, Móricztól a Légy jó mindhalálig, Gárdonyitól Az egri csillagok és Tamási Árontól az Ábel a rengetegben az a regény, melyet olvasnak a gyerekek. Ezek azok a klasszikus olvasmányok, melyek évtizedek óta jelen vannak az általános iskolák felsőbb tagozataiban a kötelező olvasmányok jegyzékén.

A kortársak közül Sohonyai Editnek és Böszörményi Gyulának sikerült bejutnia az első húsz közé. A külföldi szerzőkhöz hasonlóan ők is sorozatok írói. Sohonyai Edit, akit a Móra Könyvkiadó a legfiatalabb szerzőjeként tart számon, kifejezetten kamaszoknak szóló, nekik szánt témákat dolgoz fel. Népszerűsége a témaválasztás mellett a hangvételnek is köszönhető. A tizenévesen megélt szerelem, a randizás, az első csók, a szüzesség elvesztése mind-mind olyan téma, ami méltán számíthat olvasóközönsége érdeklődésére.

A 10-12 évesek listájához hasonlóan a 13-14 éveseknél is az indult eséllyel a listára kerüléskor, aki nem egykönyves szerző, sőt, nemcsak hogy több műve, de egész sorozatai vannak, akár különböző témákban. A kortárs szerzők mindegyikére igaz ez az állítás.

Azok a változások, amelyek a testben, a szellemben és a lélekben is végbe mennek a kamaszkor éveiben, érzékelhetők a 10-12 évesek és a 13-14 évesek olvasmányok, témák közti választásaiban is. Nemhiába kedvelt szerző Hortense Ulrich, Cecily von Ziegesar vagy Katherine Applegete, kik mindannyian a kamaszok számára izgalmas témákat dolgoznak fel. Ők azok, akik a 10-12 évesek listáin még nem szerepelnek, mert bizony ezek a történetek már a néhány évvel idősebb társaikról és társaiknak szólnak. S megjelenik Philip Pullmann neve is a 13-14 évesek olvasmányai között, aki bravúros módon ír morális kérdésekről, nem nélkülözve a kalandok izgalmait. A számos kitüntetéssel díjazott írót Rowlingnál is nagyobb mesélőként tartják számon, s az ő nevéhez fűződik olyan témák feldolgozása is, mely a felekezeti iskolákban sem maradtak visszhang nélkül. Sőt, bizonyos esetekben az egyház tiltakozását is sikerült kivívnia. Könyvei nagy vitákat váltottak ki külföldön, de a szakértők véleménye szerint problémafelvetése nem tekinthető szokásosnak.

Az említett szerzők mellett egy pillanatra érdemes még megállni Darren Shannál. Már a kisebbek listáin is ott volt az első húsz között – igaz ugyan, hogy a 17. helyen szerepelt -, de itt a 13-14 éveseknél már a 6. helyen áll. Azt gondolhatjuk, hogy ez a korosztály lélekben már jobban fel van vértezve Darren Shan pszichohorror történeteivel szemben. S csak remélhetjük, hogy ez így is van.

Hányan járnak könyvtárba?

Érdemes egy pillanatra megállni, és áttekinteni a beiratkozott olvasók számának alakulását. Tudjuk, hogy a demográfiai csúcsnak számító 1975-76-os évet a folyamatos születésszám-csökkenés jellemzi, s feltételezhetően ez is oka lehet a beiratkozott olvasói létszám csökkenésének. Az említett nyolc könyvtár esetében összesen 17 százalékos csökkenést regisztrálhatunk. Szándékosan tartózkodtunk a könyvtárak név szerinti említésétől, de így is jól látható, hogy a csaknem 20 százalékos csökkenés nem egyenletesen oszlik meg a könyvtárak között. Van, ahol ez meghaladja a 40 százalékot, de akad olyan könyvtár is, amely esetében nemhogy stagnálásról, hanem több mint 10 százalékos növekedésről számolhatunk be. A lehetséges okokat a kölcsönzési adatok áttekintése után vesszük számba.

            Mint azt említettük, mindamellett, hogy átlagosan csaknem 20 százalékkal csökkent a beiratkozott 13-14 évesek száma, a kölcsönzések számának emelkedése regisztrálható: az a kevesebb könyvtárba járó gyerek éves szinten kétezer dokumentummal többet vitt ki a könyvtárból. Vagyis míg 2003-ban egy főre 10 kikölcsönzött könyv jutott, addig 2008-ban több mint 13, azaz havonta egy-egy könyvet vittek ki a beiratkozott gyerekek. S ez utóbbi szempont igen fontos, vagyis hogy a beiratkozottakról beszélünk. Ugyanis ők alkotják a gyerekek olvasói elitjét. Korábbi kutatásainkból tudjuk, hogy a 18 éven felüli felnőttek között éppen azok, akik könyvtárba járnak, azok a legjobban ellátottak az ún. kulturális javakkal: ők azok, akik olvasnak különböző lapokat, folyóiratokat, akik használják a számítógépet, az internetet, vásárolnak könyveket, s rendelkezésükre áll otthonukban a családi könyvtár. S ahogy a felnőttek esetében is létezik olvasói elit, a gyerekeknél is ugyanezt tapasztaljuk: ők azok az intenzív könyvtárhasználó gyerekek, akik hozzászoktak a rendszeres könyvolvasáshoz, akik számára először a szülők, majd később már saját maguk vásárolnak lapokat, akiknek a szülei is rendszeresen olvasnak, s jó esetben a környezetükben is található olyan felnőtt – pedagógus, nagyszülő, könyvtáros -, akivel meg is oszthatják olvasmányélményeiket.

Érdemes még néhány gondolat erejéig a kölcsönzött dokumentumokat tartalmazó táblázatnál időznünk. Mert míg egyes könyvtárak forgalma az adott korosztály körében a harmadára esett vissza, mások ugyanebben az időszakban csaknem megduplázták azt. Mi lehet ennek az oka? Mi állhat a jelenség hátterében?

Kezdjük a kölcsönzések terén csökkenést mutató könyvtárakkal. Először is felmerül a könyvtárosok, a szakemberek létszámának kérdése. Jó lenne ugyanis tudni, hogy ez alatt az öt év alatt hol és milyen irányban történt elmozdulás. Vannak-e általános tendenciák ezen a téren vagy egyedi esetekkel állunk szemben? Mert feltételezéseink lehetnek, egy-egy könyvtár személyzeti politikáját ismerhetjük is, de jó lett volna ezt számokkal is alátámasztani. Bármennyire is szerettünk volna erre vonatkozó adatokat közölni, nem tudunk, mivel a 2003 és 2008 közötti időszakban annyit változott a könyvtári statisztika, hogy nem összevethetőek egymással az említett évek adatsorai.

A megyeszékhelyek, nagyvárosok közelében található kisvárosok könyvtárosai közül néhányan arról a tapasztalatukról számoltak be, mely szerint településeikről számos esetben a diákok a nagyvárosok iskoláiba járnak, ezért lakóhelyük települési könyvtáraiba nincsenek is beiratkozva, azt nem is használják. És míg saját városaikban évekkel korábban 2-3 párhuzamos osztályt is tudtak indítani az iskolák, addigra mára ez a szám már egyre zsugorodott. Az olvasói létszám csökkenésének okai közt is számon tartják.

Egy-egy könyvtár helyzetét közelebbről is ismerve elmondható, hogy ott, ahol a pénzügyi megszorítások miatt a könyvtárosi létszámot csökkenteni kellett, nehéz hiánytalan szolgáltatásról, emelkedő színvonalról és kimagasló olvasói elégedettségről tudósítani. Gyakran az alapvető könyvtári feladatok teljesítése mellett már nem jut idő, energia, munkaerő arra, hogy azokat a munkafolyamatokat, plusz tevékenységeket valaki ellássa, amelyeknek sok esetben nemhogy napi szinten, de heti vagy havi szinten sincs látható haszna, hozadéka. Ezek többnyire azok a gyerekkönyvtári feladatok, amelyeknek évek, évtizedek alatt lehet kézzel fogható eredménye: egy jól sikerült érettségi, felvételi, egy vágyott állás vagy egy önmagával és környezetével békességben élő, a konfliktusait kezelni tudó, a problémáira választ és megoldást találó felnőtt személyében. S mivel ez sok esetben a fenntartó számára nem eléggé kézzel fogható, kevéssé dokumentálható, ezért nem egyszerű feladat meggyőzni a pénzügyi döntéshozókat arról, hogy mindezek ellenére számukra is megtérülő, hosszú távú befektetésről beszélünk.

A siker háttere: a kimagaslóan teljesítő könyvtárak

Mindezek mellett mindannyiunk számára érdekes lehet, hogy mit tesznek másként, mit csinálnak jól azok a könyvtárak, amelyeknél a beiratkozói létszám és a kölcsönzött dokumentumok számának növekedését tapasztaljuk.

Egyrészt ezek a könyvtárak változtattak korábbi beszerzési gyakorlatukon. Tapasztalataik szerint nélkülözhetetlen és a lehető legfontosabb, hogy az olvasó azt tapasztalja, hogy a számára érdekes könyvek, dokumentumok a könyvtárban megtalálhatók, hozzáférhetők. Ennek érdekében számon tartják az igényeket, s a fiókkönyvtár számára is szereznek be példányokat, ha ez korábban nem is volt jellemző. Bőséges folyóirat-állománnyal rendelkeznek, mert sokak számára ez jelenti a vonzerőt. Rendszeresen figyelik – s erre a rendelkezésükre álló rendszer képes is -, hogy mi mennyire forog, hogy az állomány mely része van mozgásban. Időről időre saját maguk számára lekérik azokat az adatsorokat, amelyeknek segítségével meghatározható, hogy mely csoportok nincsenek kellően a látóterükben, ki felé kellene nyitniuk, hogy mely korosztály vagy nem képviselőit lenne érdemes célzott szolgáltatásokkal megkeresni. Rendszeresen selejteznek, mert úgy gondolják, hogy a gyarapítás mellett az állomány frissen tartásához ez is nélkülözhetetlen.

Alkalmazzák azokat a manapság már nem is annyira újnak számító megoldásokat, melyekkel közvetlenebbül elérhetik olvasóikat: az előjegyzett könyvek beérkezésekor sms-ben küldenek értesítést, illetve a késedelmes határidőre is így hívják fel használóik figyelmét.

S a folyamatosan növekvő olvasói létszám és egyéb kölcsönzési mutatók miként érhetők el? A legjobb könyvtárak az általános iskolások figyelmét igyekeznek folyamatosan szinten tartani, vagyis olyan vetélkedőket, csapatversenyeket szerveznek, amelyen a sikeres és örömet adó részvételhez szükséges a kiválasztott téma ajánlott könyveit elolvasni, a kézműves foglalkozáson valamit alkotni, és a feladatlapot kitölteni. Ismerünk olyan könyvtárat, amelynek vetélkedőjén akár hatvan 3-4 fős csapat is indul. A gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendő vetélkedőn való részvétel feltétele, hogy a csapattagok a könyvtár beiratkozott olvasói legyenek.

            Ahhoz, hogy a gyerekek rendszeresen megforduljanak a könyvtárban, hogy legyen helyismeretük, nélkülözhetetlen az iskolákkal való kapcsolattartás. A gödöllői könyvtár például kialakított menetrend szerint járja végig a város összes iskoláját, találkozik személyesen az iskolaigazgatókkal, az intézmények magyartanáraival és iskolai könyvtárosaival, s adják át azt a 25 oldalas foglalkozásajánló kiadványukat, melyben minden évben frissítve találhatók meg azok a foglalkozások, könyvtári órák, melyeket az iskolás korosztálynak kínálnak, és amelyből az iskola kedvére válogathat. Ennek eredménye, hogy a gyerekek a buszindulásig bemennek a könyvtárba, s ott töltik idejüket, hogy e korosztály számára a könyvtár mára már a randevúk helyszíne is lett, s a gyakran hallható közvélekedéssel ellentétben az ő látókörükbe kerülő gyerekek igenis tudnak olvasni.

            De nem mehetünk el a kérdés mellett, hogy nekünk könyvtárosoknak feladatunk-e az ízlésformálás vagy éppen elég az olvasók megfogalmazott igényeinek, kéréseinek eleget tennünk. S ez különösen igaz az általános iskolások esetében. Hogy ez nem új keletű dilemma, mutatja, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központ egy 1973-ban megjelent kiadványa ismertette Kamarás István és Szilágyi Dezsőné kisérletének eredményeit[2], mely – mint a címében is mutatja – az állományalakítás és ízlésformálás lehetőségeit vizsgálta.

            Azt gondolom, nem haszontalan megismernünk a könyvárak ezen a téren folytatott gyakorlatát. Van könyvtár, ahol azokból a gyermek– és ifjúsági könyvekből, amelyek például a pszichohorror kategóiájába sorolhatók, de a gyerekek érdeklődésére számot tartanak, csak korlátozott mennyiségben vásárolnak példányokat. Tehát nem helyezik „tiltó listára”, de egy-két példánynál több – bármennyire is lenne rá nagyobb igény, nem található meg belőlük a könyvtárban. Ezek az úgynevezett csali könyvek. Tehát aki ezt szeretné olvasni, az megteheti, de gyakran csak várólistára kerülve. Ugyanis ezekért a könyvekért fel is iratkoznak, s ha akár ők állnak a 8-10. helyen, akkor is megteszik ezt. S a gyermekirodalomban jártas könyvtáros azokat a heteket, hónapokat, míg a gyerek végül a várólista élére kerül, aktívan tölti el. Vagyis 8-10 alkalommal találkozhat az olvasóval, akinek a várakozás heteire ajánlhat az óhajtott műhöz hasonlót. S a könyvtáros tudja, hogy ez az az időszak, mikor alkalma van rá, hogy igényesebb történetekkel, szövegekkel lássa el az iskolás gyerekeket. A számos olvasmány között már csak az egyik lesz az eredetileg kiválasztott, s idő közben esetleg megismert más szerzőket, témákat, korokat, műfajokat, s tágult olvasmányainak repertoárja, s alakult, csiszolódott ízlése.

            S mint arról egy korábbi, az olvasásfejlesztés lehetséges útjait és gyakorlatát bemutató írásban már beszámoltunk[3], a brit példához hasonlóan Gödöllőn is elkészültek azok, a könyvtárat népszerűsítő plakátok, melyen saját olvasóik, a város ismert személyiségei egy-egy olvasói típus megtestesítői láthatók, akik hiteles arcai lehetnek az intézménynek.

Összegzés

            A 10-12 és a 13-14 évesek olvasmánylistái részben fedik egymást, de a szerzők és témák terén is érezhetők változások. A mesék, az állatokról szóló történetek helyét sok esetben felváltják a kamaszokat inkább érdeklő, a mindennapi problémáikat feldolgozó történetek. Ebben a korban már ugrásszerűen megemelkedik a másik nem iránti, a párválasztási, párkapcsolati témák iránti érdeklődés, s előtérbe kerülnek a felbomló család, a szülők konfliktusait s az egyre fontosabbá váló saját korcsoport hétköznapjait feldolgozó történetek.

 Az olvasói elithez tartozó, könyvtárba járó, az általános iskolás éveik végére már az olvasás iránt elkötelezett fiatalok még többet olvasnak, még több könyvet kölcsönöznek a vizsgálatba bevont könyvtárakból. De a külföldi szerzők közül is azok kerülhetnek fel a leggyakrabban kölcsönzött szerzők listájára, akiknek folyamatosan jelennek meg könyvei, akik sorozatokkal vannak jelen a könyvpiacon. Elmondható, hogy az olvasott szerzők zöme külföldi, a magyarok többsége – egy-két kivételtől eltekintve – az iskolai kötelezők révén van jelen a fiatalok olvasmányai között.  S azok a könyvtárak tudnak a csökkenő gyerekszám mellett javuló eredményeket, növekvő forgalmi adatokat felmutatni, ahol egyszerre több eszközzel tudják a fiatal olvasók igényeit kielégíteni.